avatar
Láttam és tetszett. Szerintem nem forradalom, de mindenképpen látványos. A sztori sem túl nagy szám, de a mondanivalójával egyetértek. Tetszett Pandora kidolgozottsága, és az a harmónia, ami a Na'vik (vagy nav'ik? vagy n'avik? 'navik? navik'? több nincs :D) és környezetük között volt. Szívesen laknék ott. (Persze csak, ha nincsenek pókok...)
Na de nem ezért írok, hanem azért, mert 24 óra alatt 3 bődületes reakciót is láttam a neten a filmmel kapcsolatban. Amiből az elsőt még csak-csak megértem (valamelyest ismerve Amerikában a környezetvédelem, patriotizmus, stb. politikai fűtöttségét), de a másik kettőt nem bírom hova tenni. Hogy az emberek milyen kreatívak!
Tehát az első: amerikai konzervatívok háborúellenesnek és környezetvédőnek tartják a filmet. Hmm, milyen meglelepő! :)
A második: 'Hitler Avatarja' címen jelent meg cikk az Hetekben... A Hitgyüli mindig mestere volt annak, hogy híveit megóvja a veszedelmes filmektől, amikből démonok ugrálhatnak a nyájra, de ez egy kicsit erős... Nem is beszélve arról, hogy a cikkben tulajdonképpen alig esik szó a filmről... Na mindegy, Harry Potter, Gyűrűk Ura és egyebek mellett most már tudhatják a hívek, hogy ez a film sem tetszett Sándornak. (illetve ezt sem értette)
A harmadik: bizonyos melegek bojkottálják a filmet, merthogy nincsenek benne melegek. Sem a hadseregben, sem a kékek között. Há' honnan tudják? Most komolyan, ez mekkora hülyeség már?! Én a toleránsabbik fajtából vagyok, de mégis mit szeretnének ezek az aktivisták? Hogy minden filmben legyen legalább egy meleg csókjelenet vagy mi? Ezt komolyan nem értem.
Na szóval érdekes az emberi kreativitás.
Boldog Karácsonyt
Jobb adni mint kapni
...de mégjobb adni és kapni :)
Az történt, hogy a Shell indított egy jótékonysági akciót, amibe én is beneveztem. Smart pontokat lehetett felajánlani különböző alapítványoknak, és aki a legtöbb pontot ajánlja fel, az nyer egy Nescafe Dolce Gusto kávéfőzőt.
Tegnap hívtak, hogy én vagyok a nyertes!! :)
Úgyhogy most várom, hogy még a mai nap folyamán hozzák a kávéfőzőmet! :D
Dolce Vita!! :)
Ezek mennek
Mostanában két dolgon gondolkodom kisebb-nagyobb intenzitással:
- evolúció: miért lenne gond a keresztény hit szempontjából, ha Isten az evolúciót felhasználva teremtett volna? Összeegyeztethető-e akárhogyan-valahogyan a keresztény hittel, vagy tényleg tűz és víz? Ha igaz lenne, nagy baj lenne? Mi a bajunk vele? S hogy ne csak kérdéseket tegyek fel, szerintem egy gond van vele: az evolúció sok-sok halállal jár, míg Isten eredeti "nagyon jó" világa halálmentes volt. Ezen kívül, nekem nem lenne problémám vele.
Az 1Móz1,24 különösen elgondolkodtatott a témával kapcsolatban: "Azután ezt mondta Isten: Hozzon létre a föld különféle fajta élőlényeket: különféle fajta barmokat, csúszómászókat és egyéb földi állatokat. És úgy történt." "Hozzon létre a föld..." Ebbe bizony belefér, hogy Isten felhasználta az evolúciót a teremtéshez.
- katolikus egyház: nosztalgiával gondolok vissza azokra az időkre, amikor mindent feketén-fehéren láttam. Akkor egyértelmű volt, hogy a Katolikus Egyház gonosz, maga a fenevadon ülő asszony. Amióta a dolgokat árnyaltabban látom, rá kellett jönnöm, hogy egy csomó katolikus doktrinát evangéliumi/protestáns körökben félelmetesen leegyszerűsítve, lesarkítva értelmezünk anélkül, hogy valójában mélyebben megnézzük, hogy miről is van szó. Persze kapásból sorolhatjuk a K.E. tévedéseit, rossz praktikáit, de ebből a szempontból egyre kevésbé látom másnak az evangéliumi/pünkösdi/karizmatikus irányvonalat. Ott is vannak ugyanolyan hibák és tévedések, néha rosszabbak mint, a kat. egyházban. Számomra egyértelmű, hogy a kat. egyház az Egyház teljes értékű tagja, így pl. hibái láttán nem lehet egyszerűen csak legyinteni, hogy "ááá, azok nem igazi keresztények".
Update
Naaaggggyon régen nem írtam már. Az ősz iszonyúan pörgősre sikerült munkailag, nem igazán volt időm, energiám írni mostanában. Most sem leszek hosszú.Az univerzalizmus témájában arra jutottam, hogy nem tudhatom az igazságot, az el van rejtve, mert nekünk azt nem kell tudni. Nem értek egyet azokkal, akik teljes meggyőződéssel állítják, hogy Isten a végén mindenkit megment, de azokkal sem, akik ezt teljes meggyőződéssel kizárják. Agnosztikus lettem a témában.
Sajnos egyre több témában leszek agnosztikus. Ez a helyzet. Egyre kevesebb dolog van, amiről egyértelműen tudom, mit kell gondolnom. De azokért hálás vagyok.
Fogalmam sincs a blogom mikor, milyen gyakorisággal fog frissülni, egy kicsit leültem blogilag. Mostanában virtuálisan leginkább a Facebookon manifesztálódom. Egy gyors status update-re vagy egy link megosztásra van időm, de blogolásra nem igazán (meg őszintén, mostanában kedvem sincs). Szóval, regisztráljatok a Facebookra!
Egy meggyőződéses univerzalista vallomása
William Barclay (1907-1978) skót teológus volt, a Glasgow-i egyetem professzora, számos bibliakommentár és könyv írója, a Barclay-féle Újszövetség fordítója. A leghíresebb műve talán a "The Daily Study Bible" sorozat, ami évtizedek óta bestseller és közkedvelt bibliakommentár. (Tehát egy nagykülföldi-nagyíróról van szó ;D)
Történetesen univerzalista volt, amiről önéletrajzában beszélt teljes nyiltsággal. Az univerzalizmusról szóló sorozatom folytatásaként fordítottam le, hogy miért is tartotta magát "meggyőződéses univerzalistának". Úgy vélem, jó összefoglalása annak, hogy valaki mi alapján is juthat el az univerzalizmus elfogadásához. Egyetérteni persze nem kell vele, kiváncsi vagyok véleményetekre.
"Meggyőződéses univerzalista vagyok. Hiszem, hogy végül minden ember Isten szeretetébe gyűjtetik. A korai időkben Órigenész neve fonódott egybe az univerzalizmussal. Órigenésszel együtt hiszem, hogy az univerzalizmus nem könnyű dolog. Órigenész úgy hitte, hogy a halál után sokaknak hosszantartó nevelésre, szigorú fegyelmezésre, és a legkomolyabb büntetésre lesz szükségük, mielőtt Isten jelenlétére alkalmassá válnak. Órigenész nem törölte el a poklot; hitte, hogy sokak a poklon keresztül jutnak a mennybe. Hitte, hogy az idők végén lesznek, akiknek a sebei megmaradnak. Nem hitt az örökké tartó bűnhődésben, de elképzelhetőnek tartotta az örökre nyomot hagyó büntetést. Így hát a döntés a miénk, hogy elfogadjuk-e Isten ajánlatát és meghívóját önszántunkból, vagy a korszakokon átívelő megtisztíttatás hosszú és szörnyű útját választjuk.
Nüsszai Szent Gergely három okot sorolt fel, amiért az univerzalizmusban hitt. Először, hitt benne Isten karaktere miatt. „Mivel Isten jó, szánakozik a bukott ember miatt; mivel bölcs, nem ismeretlen számára a helyreállítás módja” Másodszor, hitt benne a gonoszság természete miatt. A gonoszságnak létezésen kívülivé kell válnia végül, „hogy az abszolút nem-létező teljességgel megszűnjön” A gonoszság teljességgel negatív és nem-létezésre ítéltetik. Harmadszorra, hitt benne a büntetés célja miatt. A büntetés célja mindig a megjobbítás. Célkitűzése „a jó elválasztása a gonosztól, és bevonása az áldottság közösségébe.” A büntetés fájni fog, de olyan, mint a tűz, ami elválasztja a salakot az aranytól; olyan, mint a műtét, ami eltávolítja a beteg részt; olyan, mint a kiégetés, ami eltávolít mindent, amit máshogy nem lehet eltávolítani.
De nem mások érveit szeretném lefektetni, hanem azokat a gondolatokat, amelyek engem személyesen meggyőztek az univerzális megváltásról.
Először is, ott van az a tény, hogy vannak dolgok az Újszövetségben, amelyek több mint igazolják ezt a hitet. Jézus mondta: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32) Pál írja a Rómaiaknak: „Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.” (Rm 11,32) A Korinthusiaknak ezt írta: „Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.” (1Kor 15,22); és várja a teljes diadalt, amikor Isten lesz minden mindenkinek (1Kor 15,28). A Timóteusnak írt első levélben Istenről olvasunk, „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére,” és Krisztus Jézusról, „aki váltságul adta önmagát mindenkiért.” Az Újszövetség egy kicsit sem fél a minden szó használatától.
Másodszor, az egyik kulcsvers a Máté 25,46, ahol azt olvassuk, hogy az elutasítottak elmennek az örök büntetésre, és az igazak az örök életre. A görög szó a büntetésre a kolasis, amely eredetileg egyáltalán nem etikai szó volt. Eredetileg a fák megnyesését jelentette, hogy jobban nőjenek. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a görög világi irodalomban semmi másra nem használták a kolasis-t, mint a megjobbító büntetésre. Az örök szó helyén az aionios áll. Ez többet jelent, mint örökkévalót, Platón – aki valószínűleg a kifejezést alkotta – világosan kijelenti, hogy valami lehet örökké tartó, de mégsem aionios. A legegyszerűbb módja, hogy ezt megértsük az, hogy az aionios nem használható helyesen másra, csakis Istenre; ez a szó egyedülállóan, Platón szerint, Istenhez tartozó. Az örökkévaló büntetés tehát szó szerint egy olyan megjobbító büntetés, amit Isten talál megfelelőnek, hogy adjon, és amit csak Isten adhat.
Harmadszor, hiszem, hogy lehetetlen határt szabni Isten kegyelmének. Hiszem, hogy nem csak ebben a világban, hanem bármely elkövetkezőben is, Isten kegyelme hatni, működni, munkálkodni fog. Nem hiszem, hogy Isten kegyelmének a munkája csak erre a világra lenne korlátozva. Hiszem, hogy Isten kegyelme olyan széles, mint az univerzum.
Negyedszer, fenntartás nélkül hiszek Isten végső és teljes diadalában, abban az időben, amikor minden alárendeltetik neki, és amikor Isten lesz minden mindenkiben. (1Kor 15,24-28) Számomra ennek vannak bizonyos következményei. Ha egyetlen ember is kívül marad Isten szeretetén az idők végén, akkor ez azt jelenti, hogy egy ember legyőzte Isten szeretetét – és ez nem lehetséges. Továbbá, csak egy módon képzelhetjük el Isten diadalát. Ha Isten nem lenne több mint egy Király vagy Bíró, akkor lehetséges lenne az ő diadaláról beszélni akkor is, ha az ellenségei a pokolban szenvednének vagy teljesen és egészen megszűnnének, eltöröltetnének. De Isten nem csak egy Király vagy Bíró, Isten Atya – ő Atya jobban, mint bármi más. De egyetlen atya sem lenne boldog, miközben családjának tagjai kínokat szenvednének. Egyetlen atya sem nevezné diadalnak, ha családjának engedetlen tagjait el kellene törölnie. Az egyetlen diadal, amit egy atya ismerhet, hogy visszakapja otthonába a teljes családját. Az egyetlen győzelem, amit a szeretet élvezni tud az, amikor a felkínált szeretet válaszra lel a viszonzott szeretetben. Az egyetlen lehetséges végső diadal egy olyan világegyetem, amit Isten szeret, és ami szerelmes Istenbe."
Biztos, ami sicher
Bár egyre több dologban kell belátnom, hogy nem lehet 100%-ban tudni, hogy mi az igazság, azért vannak dolgok, amikben biztos vagyok. Az tuti, hogy aki megtér, az üdvözül, és ennek jó jelét adni a bemerítkezésben.
A lényeg a lényeg, hogy túl vagyok életem első bemerítésein, és örömmel jelenthetem, hogy mindenki túlélte!! :)
Problémáim az univerzalizmussal
(azonkívül, hogy hosszú legépelni...)
Mivel az előző bejegyzéseimben igyekeztem az univerzalizmus melletti érveket felsorolni, talán úgy tűnhet, hogy el is fogadtam ezt a nézetet. Azonban ez nincs így. Folyamatosan vizsgálgatom magamban az érveiket, és hol meggyőzőnek találom őket, hol eszembe jutnak (vagy a kommentelők rávilágítanak) újabb szempontok(ra), amiket még nem mérlegeltem. Őszintén bevallom, hogy szeretném hinni, hogy az univerzalizmus igaz, de nem gondolom, hogy az érveik alapján ezt ki lehetne jelenti.
Az egyik gondom a 'aionios' melléknévvel van. Bár világos, hogy a főnév, amiből képződik jelent véges időtartamú korszakot is, a melléknévi formájára nincs elegendő korabeli példa, ami alapján ki lehetne jelenteni, hogy az "örökkétartó" fordítás helytelen lenne. A 'kolasis' szó jelentése és használata mindenesetre elgondolkodtató.
A másik gondom, hogy nem látok igei bizonyítékot arra nézve, hogy az ember a halála után is hozhat döntést Isten mellett, úgymond 'megtérhet'. Igaz, azt sem találom egyértelműen lefektetve, hogy csak a földi életben lehetne ezt a döntést meghozni, de ennek hiánya még nem jelenti a másik igazát (és fordítva). Márpedig ezen a kérdésen áll vagy bukik az univerzalizmus: ha a halál után nem lehet már megtérni, akkor lehetetlen, hogy mindenki üdvözüljön. Jelenleg ott tartok, hogy mivel erre a kérdésre nincs megdönthetetlen igei válasz, nem lehet igazolni az univerzalizmust. Vannak érvek amik alátámasztani tűnnek, de ugyanígy hozhatók ellenérvek is, illetve alternatív igemagyarázatok. Szóval jelenleg azt gondolom, hogy nem lehet tudni, hogy igaz-e vagy sem. Ettől persze még lehet igaz, de nem szabad rá alapozni az életünket, és főleg másokét. Egyet biztosan tudok: aki hisz Jézusban, az üdvözül. Úgyhogy jobb nem lutrira menni, és hinni.
Ettől függetlenül még nem fogom abbahagyni a sorozatot, mert van még jó pár érv, igeszakasz, ami az univerzalisták szerint az ő elgondolásukat támasztja alá.
Egy gondolat felmerült bennem, mikor Villám egyik kommentjére reagáltam: a Bibliában végighúzódik egy tény: az igaz ember a hite által él, az üdvösség hit által és kegyelemből van. Hit által nyertek jó bizonyságot a régiek, és az új szövetség részesei is hit által nyerik el Isten elfogadását. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, stb. Namármost a hitre csak a földi életünk során van szükségünk, hiszen most vagyunk távol az Úrtól, és járunk hitben, nempedig látásban (2Kor5,6-7). Miután kilépünk ebből az életből meglátjuk Őt, amint van, tehát a hitünk látássá lesz, a hitünk funkcióját veszti, hiszen nem kell hinnünk (és nem is lehetséges), amit látunk. Ha viszont az üdvösség a hithez van kötve, mint feltételhez, akkor látás alapján már nem lehetséges üdvözülni. Tehát az univerzalizmus megbukott.
A kérdés tehát az, hogy a hit feltétele-e az üdvösségnek vagy az eszköz, ami által - látás híján - megragadhatjuk az isteni kegyelmet e földi életben? Ez az a kérdés, ami most foglalkoztat, és kiváncsi lennék a véleményetekre, ha lehet igékkel alátámasztva (de nem muszáj, akkor is érdekel a véleményetek, ha nem tudjátok megindokolni).
Egyébként addig jutottam, hogy az igében a "hit által" szinte mindig a "cselekedetek által"-lal van szembeállítva. Tehát a kegyelem általi üdvösség van szembeállítva a törvény általival.
Minden térd, minden nyelv
"Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja." Rm 14,11
"Annakokáért az Isten is felmagasztalá õt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére." Fil 2,9-11
"Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, ne mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által." 1Kor 12,3
Mindannyiunk számára ismerős igék ezek, hiszen számtalanszor olvastuk, énekeltük őket, sőt talán kívülről fújjuk őket, hiszen annyira dicsősegesek. Mindannyiunk számára világos, hogy eljön az a nap, amikor mindenki térdet hajt Jézus előtt és Úrnak vallja Őt, hiszen az is. Nem tudom, ki hogy van vele, de én eddig úgy fogtam fel, hogy azok, akik életükben nem hittek Benne, sőt ellenségei voltak Jézusnak, azok majd térdre lesznek kényszerítve, és úgy fogják Őt Úrnak vallani, mintha közben pisztolyt fognának a fejükhöz. Azonban ezekből az igékből, főleg ha szövegkörnyezetükben nézzük őket, ez nem jön le. Nincs benne semmiféle kényszeredettség, sőt! A "vallja" (Fil2,11) és "magasztalja" (Fil 14,11) szavak helyén a görög "exomologeo"szó szerepel, melynek jelentése: (nyíltan és örömtelien) elismerni, teljesen egyetérteni, vallani, ünnepelni, dicsérni, ígérni. Tehát ez nem egy kényszeredett, keserű szájízű beismerés, hanem egy örömteli, ünnepies megvallás, magasztalás. A Biblia szerint mindenki el fog jutni erre a pontra.
Ha számításba vesszük még az 1Kor 12,3 kijelentését, úgy gondolom, minden kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy minden ember el fog jutni Isten Szellemének a munkája nyomán, hogy elfogadja Jézust. Ha pedig ezt megtette, nincs okunk megkérdőjelezni, hogy Krisztus győztes áldozata az ő életükben is diadalomra jut.
"Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
Mert mindent az õ lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?" 1Kor15,26-29
A Jelenések könyve azzal végződik, hogy az ördög és angyalai, a hitetlen emberekkel együtt belevettetnek a Tűz Tavába, ez a második halál. Azonban a fenti igéből nyilvánvalóvá válik, hogy eljön egy nap, amikor mint utolsó ellenség a halál is eltöröltetik (vajon a második halál ennek nem része?), mert minden Krisztus alá vettetik, ekkor Ő is aláveti magát az Atyának és Isten lesz minden mindenben. Ez lesz a dolgok vége, ekkor már nem lesznek hatalmak és fejedelmek. Isten minden ellenségét maga alá veti, meghódítja, a halált pedig eltörli. És Ő lesz minden mindenekben. Felfoghatatlan szavak ezek, az elménk nem is képes befogadni.
A témához szorosan nem kapcsolódik a 29-es vers az 1 Kor-ban, de eddig nekem erre soha, senki nem tudott épeszű magyarázatot adni. Pál apostol nem ítéli el, nem kritizálja, csak úgy mellesleg megemlíti, hogy van egy olyan szokás, hogy a halottakért bemerítkeznek, aminek nem lenne értelme, ha nem lenne feltámadás. Vajon milyen más magyarázat létezhet erre a szokásra, mint az, hogy az akkori hívők hitték azt, hogy a halottak nem kerültek egy végérvényes állapotba halálukkal, hanem változhat az örökkévaló állapotuk a haláluk után is?
Nem tudom, ki hogy van vele, de én már nem tudok olyan egyszerűen elmenni ezen igék mellett úgy, hogy ne gondoljam komolyan azt, hogy az unverzalisták nem nélkülöznek minden alapot elgondolásukkal.
Az arányosság elve
A Biblia elejétől a végéig meghatározó momentuma Isten igazságoságának az arányosság elve. Elég csak a jó öreg "fogat-fogért, szemet-szemért" parancsra gondolnunk, ami nem véletlenül nem úgy hangzik, hogy "fejet-fogért, szívet-szemért", sem nem fordítva. A mózesi törvényeken is végigvonul az, hogy a kimért büntetés arányban van az elkövetett vétek mértékével. Máshogy ítéltett meg az, aki előre megfontoltan megölt valakit, és máshogy, aki véletlenül fellökött egy terhes asszonyt és az elvetélt. Mindez Isten igazságérzetét tükrözte vissza, ami egyébként bennünk, akik az Ő képmására teremtettünk, is ott van. Mindannyiunkban megszólal valami, amikor igazságtalanságot látunk, akár azért mert valaki túl könnyen megúszik valamit (esetleg felmentik egy súlyos vád alól valami piti indokkal, pedig mindenki számára nyilvánvaló a bűnössége), akár mert méltatlan bánásmód ér ártatlanokat, csak mert feketék, nők, cigányok vagy zsidók. Joggal háborodunk fel, amikor pl. az APEH az egyszerű embereket szétbírságolja, míg mások milliárdokat tehetnek zsebre bűntetlenül. Stb.Ezért jogos az az elvárás, hogy a bűnös elnyerje büntetését, és az igaz jutalmat kapjon. Jogosan várjuk el, hogy aki bűnös és gonosz módon élt a földön, az igenis megbűnhődjön, míg aki tisztán és szentül élt, az jutalomban részesüljön. Tehét jogos elvárás a pokol és a menny.
Azonban úgy gondolom, hogy sem az exkluzivizmus, sem az annihilizmus nem felel meg ennek az elvnek. Hiszen mindkét esetben mindenki azonos mértékű bűntetést kap 70-80 földi év vétkei miatt: örök szenvedést vagy teljes megsemmisülést. Mindenki egyenlő bánásmódban részesül, attól függetlenül, hogy Hitler az illető, vagy egy Krisztusban (okkal) nem hívő zsidó holokauszt-áldozat. Ráadásul a bűntetés aránytalannak tűnik, hiszen 70-80 év vétkei miatt bűnhődik valaki örökkön-örökké. Sőt még azt is hozzátehetjük, hogy kérdés, hogy a megsemmisülés bűntetés-e egyáltalán? Mert, ha az annihilizmus igaz, akkor végsősoron az ateistáknak igazuk van: a halál után egyszerűen megszűnünk létezni. Tehát az ateisták azt fogják kapni, amire eleve készültek: a létezés megszűnését.
Az isteni igazságosság arányosságát tűnik alátámasztani Jézus példázata a megbocsátásról is: (Mt18,23-35)
"És megharagudván az õ ura, átadta õt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik."
vagy:
"Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged. Bizony mondom néked: ki nem jõsz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig."
Mindezt ráadásul a hegyi beszédben mondta, két olyan példa közé ékelve, ahol a tömlöc helyett a gyehenna tüzére való vetést helyezi kilátásba, mintegy szinonímájaként a tömlöcnek.
Olvasom és jó
- Berciblog
- Hitvédelmi Blog
- El Mondo
- Endi oldala
- Sfi blogja
- Infaustus 2.0
- Kumokiri vulkánkitörései
- Sytka megmondja
- Gabi's Narnia
- RealityCheck
- Szelid Olajfa
- Tonhal
Linkek
Utolsó kommentek
- Jehova legkisebb tanúja, Francesco: Jehova Tanúi A Jehova Tanúi az a szekta, amely azt... »
- avatar, berciXcore: Hát, ha az intenzív nyelveken szólás mellékhatása az anyanyelv romlása... »
Legtöbb komment
- Jehova legkisebb tanúja (134)
- Addig üsd a vasat... (80)
- Mondjam vagy mutassam? Avagy a Kép és ami mögötte van... (68)
- Nem én vagyok a Krisztus (60)
- Ez nagyon nem oké!! (58)
A legjobbak
Fotók
www.flickr.com
|
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2010. január
- 2009. december
- 2009. november
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. június
- 2009. május
- 2009. április
- 2009. március
- Az összes »
Keresés
