Egy meggyőződéses univerzalista vallomása
William Barclay (1907-1978) skót teológus volt, a Glasgow-i egyetem professzora, számos bibliakommentár és könyv írója, a Barclay-féle Újszövetség fordítója. A leghíresebb műve talán a "The Daily Study Bible" sorozat, ami évtizedek óta bestseller és közkedvelt bibliakommentár. (Tehát egy nagykülföldi-nagyíróról van szó ;D)
Történetesen univerzalista volt, amiről önéletrajzában beszélt teljes nyiltsággal. Az univerzalizmusról szóló sorozatom folytatásaként fordítottam le, hogy miért is tartotta magát "meggyőződéses univerzalistának". Úgy vélem, jó összefoglalása annak, hogy valaki mi alapján is juthat el az univerzalizmus elfogadásához. Egyetérteni persze nem kell vele, kiváncsi vagyok véleményetekre.
"Meggyőződéses univerzalista vagyok. Hiszem, hogy végül minden ember Isten szeretetébe gyűjtetik. A korai időkben Órigenész neve fonódott egybe az univerzalizmussal. Órigenésszel együtt hiszem, hogy az univerzalizmus nem könnyű dolog. Órigenész úgy hitte, hogy a halál után sokaknak hosszantartó nevelésre, szigorú fegyelmezésre, és a legkomolyabb büntetésre lesz szükségük, mielőtt Isten jelenlétére alkalmassá válnak. Órigenész nem törölte el a poklot; hitte, hogy sokak a poklon keresztül jutnak a mennybe. Hitte, hogy az idők végén lesznek, akiknek a sebei megmaradnak. Nem hitt az örökké tartó bűnhődésben, de elképzelhetőnek tartotta az örökre nyomot hagyó büntetést. Így hát a döntés a miénk, hogy elfogadjuk-e Isten ajánlatát és meghívóját önszántunkból, vagy a korszakokon átívelő megtisztíttatás hosszú és szörnyű útját választjuk.
Nüsszai Szent Gergely három okot sorolt fel, amiért az univerzalizmusban hitt. Először, hitt benne Isten karaktere miatt. „Mivel Isten jó, szánakozik a bukott ember miatt; mivel bölcs, nem ismeretlen számára a helyreállítás módja” Másodszor, hitt benne a gonoszság természete miatt. A gonoszságnak létezésen kívülivé kell válnia végül, „hogy az abszolút nem-létező teljességgel megszűnjön” A gonoszság teljességgel negatív és nem-létezésre ítéltetik. Harmadszorra, hitt benne a büntetés célja miatt. A büntetés célja mindig a megjobbítás. Célkitűzése „a jó elválasztása a gonosztól, és bevonása az áldottság közösségébe.” A büntetés fájni fog, de olyan, mint a tűz, ami elválasztja a salakot az aranytól; olyan, mint a műtét, ami eltávolítja a beteg részt; olyan, mint a kiégetés, ami eltávolít mindent, amit máshogy nem lehet eltávolítani.
De nem mások érveit szeretném lefektetni, hanem azokat a gondolatokat, amelyek engem személyesen meggyőztek az univerzális megváltásról.
Először is, ott van az a tény, hogy vannak dolgok az Újszövetségben, amelyek több mint igazolják ezt a hitet. Jézus mondta: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32) Pál írja a Rómaiaknak: „Mert Isten mindenkit egybezárt az engedetlenségbe, hogy mindenkin megkönyörüljön.” (Rm 11,32) A Korinthusiaknak ezt írta: „Mert ahogyan Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek.” (1Kor 15,22); és várja a teljes diadalt, amikor Isten lesz minden mindenkinek (1Kor 15,28). A Timóteusnak írt első levélben Istenről olvasunk, „aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére,” és Krisztus Jézusról, „aki váltságul adta önmagát mindenkiért.” Az Újszövetség egy kicsit sem fél a minden szó használatától.
Másodszor, az egyik kulcsvers a Máté 25,46, ahol azt olvassuk, hogy az elutasítottak elmennek az örök büntetésre, és az igazak az örök életre. A görög szó a büntetésre a kolasis, amely eredetileg egyáltalán nem etikai szó volt. Eredetileg a fák megnyesését jelentette, hogy jobban nőjenek. Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy a görög világi irodalomban semmi másra nem használták a kolasis-t, mint a megjobbító büntetésre. Az örök szó helyén az aionios áll. Ez többet jelent, mint örökkévalót, Platón – aki valószínűleg a kifejezést alkotta – világosan kijelenti, hogy valami lehet örökké tartó, de mégsem aionios. A legegyszerűbb módja, hogy ezt megértsük az, hogy az aionios nem használható helyesen másra, csakis Istenre; ez a szó egyedülállóan, Platón szerint, Istenhez tartozó. Az örökkévaló büntetés tehát szó szerint egy olyan megjobbító büntetés, amit Isten talál megfelelőnek, hogy adjon, és amit csak Isten adhat.
Harmadszor, hiszem, hogy lehetetlen határt szabni Isten kegyelmének. Hiszem, hogy nem csak ebben a világban, hanem bármely elkövetkezőben is, Isten kegyelme hatni, működni, munkálkodni fog. Nem hiszem, hogy Isten kegyelmének a munkája csak erre a világra lenne korlátozva. Hiszem, hogy Isten kegyelme olyan széles, mint az univerzum.
Negyedszer, fenntartás nélkül hiszek Isten végső és teljes diadalában, abban az időben, amikor minden alárendeltetik neki, és amikor Isten lesz minden mindenkiben. (1Kor 15,24-28) Számomra ennek vannak bizonyos következményei. Ha egyetlen ember is kívül marad Isten szeretetén az idők végén, akkor ez azt jelenti, hogy egy ember legyőzte Isten szeretetét – és ez nem lehetséges. Továbbá, csak egy módon képzelhetjük el Isten diadalát. Ha Isten nem lenne több mint egy Király vagy Bíró, akkor lehetséges lenne az ő diadaláról beszélni akkor is, ha az ellenségei a pokolban szenvednének vagy teljesen és egészen megszűnnének, eltöröltetnének. De Isten nem csak egy Király vagy Bíró, Isten Atya – ő Atya jobban, mint bármi más. De egyetlen atya sem lenne boldog, miközben családjának tagjai kínokat szenvednének. Egyetlen atya sem nevezné diadalnak, ha családjának engedetlen tagjait el kellene törölnie. Az egyetlen diadal, amit egy atya ismerhet, hogy visszakapja otthonába a teljes családját. Az egyetlen győzelem, amit a szeretet élvezni tud az, amikor a felkínált szeretet válaszra lel a viszonzott szeretetben. Az egyetlen lehetséges végső diadal egy olyan világegyetem, amit Isten szeret, és ami szerelmes Istenbe."
Biztos, ami sicher
Bár egyre több dologban kell belátnom, hogy nem lehet 100%-ban tudni, hogy mi az igazság, azért vannak dolgok, amikben biztos vagyok. Az tuti, hogy aki megtér, az üdvözül, és ennek jó jelét adni a bemerítkezésben.
A lényeg a lényeg, hogy túl vagyok életem első bemerítésein, és örömmel jelenthetem, hogy mindenki túlélte!! :)
Problémáim az univerzalizmussal
(azonkívül, hogy hosszú legépelni...)
Mivel az előző bejegyzéseimben igyekeztem az univerzalizmus melletti érveket felsorolni, talán úgy tűnhet, hogy el is fogadtam ezt a nézetet. Azonban ez nincs így. Folyamatosan vizsgálgatom magamban az érveiket, és hol meggyőzőnek találom őket, hol eszembe jutnak (vagy a kommentelők rávilágítanak) újabb szempontok(ra), amiket még nem mérlegeltem. Őszintén bevallom, hogy szeretném hinni, hogy az univerzalizmus igaz, de nem gondolom, hogy az érveik alapján ezt ki lehetne jelenti.
Az egyik gondom a 'aionios' melléknévvel van. Bár világos, hogy a főnév, amiből képződik jelent véges időtartamú korszakot is, a melléknévi formájára nincs elegendő korabeli példa, ami alapján ki lehetne jelenteni, hogy az "örökkétartó" fordítás helytelen lenne. A 'kolasis' szó jelentése és használata mindenesetre elgondolkodtató.
A másik gondom, hogy nem látok igei bizonyítékot arra nézve, hogy az ember a halála után is hozhat döntést Isten mellett, úgymond 'megtérhet'. Igaz, azt sem találom egyértelműen lefektetve, hogy csak a földi életben lehetne ezt a döntést meghozni, de ennek hiánya még nem jelenti a másik igazát (és fordítva). Márpedig ezen a kérdésen áll vagy bukik az univerzalizmus: ha a halál után nem lehet már megtérni, akkor lehetetlen, hogy mindenki üdvözüljön. Jelenleg ott tartok, hogy mivel erre a kérdésre nincs megdönthetetlen igei válasz, nem lehet igazolni az univerzalizmust. Vannak érvek amik alátámasztani tűnnek, de ugyanígy hozhatók ellenérvek is, illetve alternatív igemagyarázatok. Szóval jelenleg azt gondolom, hogy nem lehet tudni, hogy igaz-e vagy sem. Ettől persze még lehet igaz, de nem szabad rá alapozni az életünket, és főleg másokét. Egyet biztosan tudok: aki hisz Jézusban, az üdvözül. Úgyhogy jobb nem lutrira menni, és hinni.
Ettől függetlenül még nem fogom abbahagyni a sorozatot, mert van még jó pár érv, igeszakasz, ami az univerzalisták szerint az ő elgondolásukat támasztja alá.
Egy gondolat felmerült bennem, mikor Villám egyik kommentjére reagáltam: a Bibliában végighúzódik egy tény: az igaz ember a hite által él, az üdvösség hit által és kegyelemből van. Hit által nyertek jó bizonyságot a régiek, és az új szövetség részesei is hit által nyerik el Isten elfogadását. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, stb. Namármost a hitre csak a földi életünk során van szükségünk, hiszen most vagyunk távol az Úrtól, és járunk hitben, nempedig látásban (2Kor5,6-7). Miután kilépünk ebből az életből meglátjuk Őt, amint van, tehát a hitünk látássá lesz, a hitünk funkcióját veszti, hiszen nem kell hinnünk (és nem is lehetséges), amit látunk. Ha viszont az üdvösség a hithez van kötve, mint feltételhez, akkor látás alapján már nem lehetséges üdvözülni. Tehát az univerzalizmus megbukott.
A kérdés tehát az, hogy a hit feltétele-e az üdvösségnek vagy az eszköz, ami által - látás híján - megragadhatjuk az isteni kegyelmet e földi életben? Ez az a kérdés, ami most foglalkoztat, és kiváncsi lennék a véleményetekre, ha lehet igékkel alátámasztva (de nem muszáj, akkor is érdekel a véleményetek, ha nem tudjátok megindokolni).
Egyébként addig jutottam, hogy az igében a "hit által" szinte mindig a "cselekedetek által"-lal van szembeállítva. Tehát a kegyelem általi üdvösség van szembeállítva a törvény általival.
Minden térd, minden nyelv
"Mert meg van írva: Élek én, mond az Úr, mert nékem hajol meg minden térd, és minden nyelv Istent magasztalja." Rm 14,11
"Annakokáért az Isten is felmagasztalá õt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére." Fil 2,9-11
"Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, ne mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által." 1Kor 12,3
Mindannyiunk számára ismerős igék ezek, hiszen számtalanszor olvastuk, énekeltük őket, sőt talán kívülről fújjuk őket, hiszen annyira dicsősegesek. Mindannyiunk számára világos, hogy eljön az a nap, amikor mindenki térdet hajt Jézus előtt és Úrnak vallja Őt, hiszen az is. Nem tudom, ki hogy van vele, de én eddig úgy fogtam fel, hogy azok, akik életükben nem hittek Benne, sőt ellenségei voltak Jézusnak, azok majd térdre lesznek kényszerítve, és úgy fogják Őt Úrnak vallani, mintha közben pisztolyt fognának a fejükhöz. Azonban ezekből az igékből, főleg ha szövegkörnyezetükben nézzük őket, ez nem jön le. Nincs benne semmiféle kényszeredettség, sőt! A "vallja" (Fil2,11) és "magasztalja" (Fil 14,11) szavak helyén a görög "exomologeo"szó szerepel, melynek jelentése: (nyíltan és örömtelien) elismerni, teljesen egyetérteni, vallani, ünnepelni, dicsérni, ígérni. Tehát ez nem egy kényszeredett, keserű szájízű beismerés, hanem egy örömteli, ünnepies megvallás, magasztalás. A Biblia szerint mindenki el fog jutni erre a pontra.
Ha számításba vesszük még az 1Kor 12,3 kijelentését, úgy gondolom, minden kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy minden ember el fog jutni Isten Szellemének a munkája nyomán, hogy elfogadja Jézust. Ha pedig ezt megtette, nincs okunk megkérdőjelezni, hogy Krisztus győztes áldozata az ő életükben is diadalomra jut.
"Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
Mert mindent az õ lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.
Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?" 1Kor15,26-29
A Jelenések könyve azzal végződik, hogy az ördög és angyalai, a hitetlen emberekkel együtt belevettetnek a Tűz Tavába, ez a második halál. Azonban a fenti igéből nyilvánvalóvá válik, hogy eljön egy nap, amikor mint utolsó ellenség a halál is eltöröltetik (vajon a második halál ennek nem része?), mert minden Krisztus alá vettetik, ekkor Ő is aláveti magát az Atyának és Isten lesz minden mindenben. Ez lesz a dolgok vége, ekkor már nem lesznek hatalmak és fejedelmek. Isten minden ellenségét maga alá veti, meghódítja, a halált pedig eltörli. És Ő lesz minden mindenekben. Felfoghatatlan szavak ezek, az elménk nem is képes befogadni.
A témához szorosan nem kapcsolódik a 29-es vers az 1 Kor-ban, de eddig nekem erre soha, senki nem tudott épeszű magyarázatot adni. Pál apostol nem ítéli el, nem kritizálja, csak úgy mellesleg megemlíti, hogy van egy olyan szokás, hogy a halottakért bemerítkeznek, aminek nem lenne értelme, ha nem lenne feltámadás. Vajon milyen más magyarázat létezhet erre a szokásra, mint az, hogy az akkori hívők hitték azt, hogy a halottak nem kerültek egy végérvényes állapotba halálukkal, hanem változhat az örökkévaló állapotuk a haláluk után is?
Nem tudom, ki hogy van vele, de én már nem tudok olyan egyszerűen elmenni ezen igék mellett úgy, hogy ne gondoljam komolyan azt, hogy az unverzalisták nem nélkülöznek minden alapot elgondolásukkal.
Az arányosság elve
A Biblia elejétől a végéig meghatározó momentuma Isten igazságoságának az arányosság elve. Elég csak a jó öreg "fogat-fogért, szemet-szemért" parancsra gondolnunk, ami nem véletlenül nem úgy hangzik, hogy "fejet-fogért, szívet-szemért", sem nem fordítva. A mózesi törvényeken is végigvonul az, hogy a kimért büntetés arányban van az elkövetett vétek mértékével. Máshogy ítéltett meg az, aki előre megfontoltan megölt valakit, és máshogy, aki véletlenül fellökött egy terhes asszonyt és az elvetélt. Mindez Isten igazságérzetét tükrözte vissza, ami egyébként bennünk, akik az Ő képmására teremtettünk, is ott van. Mindannyiunkban megszólal valami, amikor igazságtalanságot látunk, akár azért mert valaki túl könnyen megúszik valamit (esetleg felmentik egy súlyos vád alól valami piti indokkal, pedig mindenki számára nyilvánvaló a bűnössége), akár mert méltatlan bánásmód ér ártatlanokat, csak mert feketék, nők, cigányok vagy zsidók. Joggal háborodunk fel, amikor pl. az APEH az egyszerű embereket szétbírságolja, míg mások milliárdokat tehetnek zsebre bűntetlenül. Stb.Ezért jogos az az elvárás, hogy a bűnös elnyerje büntetését, és az igaz jutalmat kapjon. Jogosan várjuk el, hogy aki bűnös és gonosz módon élt a földön, az igenis megbűnhődjön, míg aki tisztán és szentül élt, az jutalomban részesüljön. Tehét jogos elvárás a pokol és a menny.
Azonban úgy gondolom, hogy sem az exkluzivizmus, sem az annihilizmus nem felel meg ennek az elvnek. Hiszen mindkét esetben mindenki azonos mértékű bűntetést kap 70-80 földi év vétkei miatt: örök szenvedést vagy teljes megsemmisülést. Mindenki egyenlő bánásmódban részesül, attól függetlenül, hogy Hitler az illető, vagy egy Krisztusban (okkal) nem hívő zsidó holokauszt-áldozat. Ráadásul a bűntetés aránytalannak tűnik, hiszen 70-80 év vétkei miatt bűnhődik valaki örökkön-örökké. Sőt még azt is hozzátehetjük, hogy kérdés, hogy a megsemmisülés bűntetés-e egyáltalán? Mert, ha az annihilizmus igaz, akkor végsősoron az ateistáknak igazuk van: a halál után egyszerűen megszűnünk létezni. Tehát az ateisták azt fogják kapni, amire eleve készültek: a létezés megszűnését.
Az isteni igazságosság arányosságát tűnik alátámasztani Jézus példázata a megbocsátásról is: (Mt18,23-35)
"És megharagudván az õ ura, átadta õt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik."
vagy:
"Légy jóakarója a te ellenségednek hamar, a míg az úton vagy vele, hogy ellenséged valamiképen a bíró kezébe ne adjon, és a bíró oda ne adjon a poroszló kezébe, és tömlöczbe ne vessen téged. Bizony mondom néked: ki nem jõsz onnét, mígnem megfizetsz az utolsó fillérig."
Mindezt ráadásul a hegyi beszédben mondta, két olyan példa közé ékelve, ahol a tömlöc helyett a gyehenna tüzére való vetést helyezi kilátásba, mintegy szinonímájaként a tömlöcnek.
Igék és számok
Meglehetősen frusztrál az, hogy akkora fába vágtam a fejszémet, hogy nem tudom, hol kezdjek neki... Azt hiszem, ahelyett, hogy görög szavak jelentésébe mennék bele (amik bár fontosak és érdekesek, de nem az én asztalom), inkább szubjektíven írok azokról a dolgokról, amik számomra meglehetősen elgondolkodtató érveknek tűnnek az univerzalizmus mellett.Elöljáróban, néhány ige, amivel foglalkozni fogok:
"És én, ha felemeltetem e földrõl, mindeneket magamhoz vonszok." (Jn12,32)
"Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, a ki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon." Jn6,44
"A ki (Isten) azt akarja, hogy minden ember idvezüljön és az igazság ismeretére eljusson." 1Tim2,4
"Mármost, ahogy egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává." Rm5,18
"Mert azért fáradunk és szenvedünk szidalmakat, mivelhogy reménységünket vetettük az élõ Istenben, a ki minden embernek megtartója, kiváltképen a hívõknek." 1Tim4,10
"És õ engesztelõ áldozat a mi vétkeinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világért is." 1Jn2,2
Ezekből az igékből néhány dolog nyilvánvalóvá válik. Az első, hogy senki nem jut el hitre Krisztusban, ha Isten nem vonja (szó szerint "vonszolja"). Nem mi választottuk Őt, hanem Ő minket. Igen, hoztunk egy tudatos döntést Krisztus mellett életünk egy pontján, de az igéből nyilvánvalóvá válik, hogy végső soron ez az Ő munkájának az eredménye, az hogy hihetünk Benne, az Ő ajándéka.
A másik dolog, hogy Isten azt akarja, hogy minden ember megtérjen és üdvösségre jusson. Jézus azt mondta, hogy amikor Ő felemeltetik, akkor mindenkit Magához von(szol). Ez tehát az Ő akarata.
Az örök kárhozat tana szerint csak az üdvözül, aki életében hitre jutott Krisztusban. Ha szigorúan nézzük, akkor eszerint az emberiség döntő részére az örök szenvedés vár. Bár nincs pontos adat a kezünkben, de azt hiszem nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk az emberiségnek max.5-10% valódi keresztény (és akkor szerintem túloztunk). Eszerint tehát a valaha élt emberek közül (ami kb. 60-70 milliárd embert jelent állítólag) max 3-7 milliárd fogja örökölni az örök életet, s miközben ők élvezik Isten jelenlétét, az emberiség döntő része (50-60 milliárd ember) folyamatosan, örökkön-örökké szenvedni fog a világegyetem egy másik szegletében.
Ha ez igaz, akkor a fentiek alapján kijelenhetjük, hogy:
- Isten az emberiség döntő részét arra teremtette, hogy örökké való szenvedésben részesítse;
- Isten pusztán az emberiség elenyésző hányadában tudta megvalósítani akaratát, hiszen Ő azt akarja, hogy mindenki üdvözüljön;
- Bár Ádám vétke minden emberre kihatott, akár akarta, akár nem, Krisztus áldozata csupán az emberiség 5-10%-ban járt sikerrel. Tehát Ádám vétke 10-20-szorosan hatalmasabb erejű, mint Isten megoldása. Krisztus megváltását ezek után nehezen lehet sikernek nevezni, hiszen az ördög 10-90 arányban diadalmaskodott. Ez esetben nem igaz a Rm5,18.
Emellett nehezen (ha egyáltalán) értelmezhető az általam idézett két utolsó ige (1Tim4,10; 1Jn2,2). Miképpen lehet Krisztus minden ember megtartója, kiváltképpen a hívőknek?? Miképpen lehet Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de az egész világért is?
Összeegyezthető-e Isten kijelentett természetével az, hogy az által teremtett embereknek 90-95%-át eleve arra rendelte, hogy szenvedjenek örökkön-örökké?
Örök élet, örök gyötrelem
Az egyik legfontosabb ige, amire a hagyomány az örök kárhozat tanát alapozza, a következő:
"És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre." (Mt25,46)
Jézus tanítása a bárányokról és kecskékről, amikor ítéletet tart a népek felett. Az újabb fordításokban már "büntetés" szerepel a "gyötrelem" helyett, ami egy fokkal jobb. (Bocs, én most Károlit fogok használni, mert ez van a Biblia-szoftveremben.)
Nézzük először, hogy mit takar eredetileg az "örök gyötrelem" kifejezés az eredeti görögben?
Az "örök" szó helyén a görög "aion" szó melléknévi alakja szerepel, az "aionios". Az "aion" kifejezés azonban nem örökkévalóságot jelent, hanem szó szerint kort, korszakot. Egy önmagában meghatározatlan idejű, megszakítás nélküli korszakot, ami azonban nem tart örökké.
Ha meg akarjuk nézni a szó valódi jelentését, érdemes megnézni, hogy hol fordul elő ez a szó még az Újszövetségben:
- "Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének?" (Mt24,3) Szó szerint: az aion végének. Itt miért nincs örökkévalóságnak fordítva? Mert nincs értelme, hiszen annak nem lehetne vége.
- "De a kik méltókká tétetnek, hogy ama világot elvegyék, és a halálból való feltámadást, sem nem házasodnak, sem férjhez nem adatnak:" (Luk 20,35) Itt is az aion szó szerepel, de még sincs örökkévalóságnak fordítva. Nem lenne sokkal értelmesebb "ama korszak"-nak fordítani?
Sorolhatnám még, de inkább csak néhány igehelyet írok, ahol az aion szerepel, mégsem örökkévalóságnak van fordítva: Mt28,20; Luk16,8; Luk20,34; 1Kor1,20; Gal1,4, stb. stb. Ezeken a helyeken általában "világnak" van fordítva, pedig sokkal értelmesebb és világosabb lenne, ha egyszerűen "korszaknak", "kornak" lenne fordítva.
Érdemes egyébként a Septuagintát is megnézni, ha azt szeretnénk látni, hogy az Ószövetség görög fordításában mire használatos ez a szó. Ez a fordítás ugyanis pontosan azon a koiné görög nyelven íródott, amin az Újszövetség is. Itt is hasonlót látunk, ez a szó egy korszakot ír le, aminek a hossza változó (attól függően, hogy mire vonatkozik), de nem feltétlenül végtelen.
Pl.:
- 2Móz21,6: "Akkor vigye õt az ura a bírák elé, és állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélhez, és az õ ura fúrja által az õ fülét árral; és szolgálja õt mindörökké." Nyilván nem mindörökké szolgálta őt, csak a haláláig, tehát itt a szó terjedelme egy emberöltőt jelent.
- Hab3,6: "Megáll és méregeti a földet, pillant és megrendíti a népeket, az örökkévaló hegyek szétporlanak, elsüllyednek az örökkévaló halmok; az õ ösvényei örökkévalók!" Nyilván nem örökkévalóak a halmok, hiszen elsüllyednek, tehát csak egy ideig "örökkévalóak". Az Ő ösvényei azonban azok, hiszen Ő maga az. Tehát ugyanaz a szó különböző értelmet nyerhet, attól függően, hogy mire vonatkozik, ráadásul mindez egy igeversen belül.
A Mt25,46-ban tehát az ebből a szóból nyert melléknevet találjuk, így jobb lenne úgy fordítani, hogy "korszakig tartó" vagy "korszakos", amely korszak hosszát az határozza meg, hogy mire vonatkozik.
A másik szó, amit meg kell néznünk az "örök gyötrelem" kifejezésből, az a gyötrelem helyén szereplő görög szó, a "kolasis". Ez a szó azonban végképp nem alkalmas arra, hogy abból bármiféle örökkétartó, öncélú szenvedést vezessünk le. A szó elsődleges jelentése ugyanis a korrigáló, megjobbító büntetés. A "koladzo" szóból származik, amit elsősorban növények megmetszésére, megnyesésére használtak, melynek célja a hatékonyabb gyümölcstermés volt. Egyéb jelentése a "megzabolázás", megdorgálás.
Tehát, amint látszik, ez az igeszakasz sokkal inkább támasztja alá a megjobbító szenvedés tanát, mint az örökkévaló szenvedését.
Joggal felmerül persze a kérdés, hogy ha a szenvedés nem örökkévaló, akkor nyilván az élet sem. (Bennem is azonnal ez az ellenvetés merült fel.) Azonban, ahogy látjuk az "aion" szó különböző előfordulását az igében, a korszaknak a hossza, amire vonatkozik attól függ, hogy milyen dologhoz, fogalomhoz kapcsolódik. Isten "kolasis"-a mindenkinél más és más időhosszot vehet igénybe az univerzalisták szerint. Az "élet" helyén szereplő szó azonban a görög "zoé". Ez a szó már önmagában többet fejez ki, mint puszta életet, magában hordozza azt a jelentést, hogy ez az Istentől származó, és Vele közösségben levő élet. Tehát a "kolasis"-ra és a "zoé"-ra vonatkozó hossza a korszaknak egyáltalán nem kell, hogy azonos legyen.
Krisztus, a világ Megváltója
Ahogy ígértem, folytatom a témát, valószínűleg sorozat lesz a dologból, mert olyan szerteágazó kérdésről van szó. Ha valaki nem bírja türelemmel és angolul is ért valamelyest, nem kell kivárnia, hogy fejtegetésem végére érjek, mert van egy nagyon érdekes és elgondolkodtató könyv a témában, ami ráadásul ingyen is letölthető: Hope Beyond Hell. Ezen a könyvön rágtam át magam az utóbbi hetekben, és a következő bejegyzéseim a jórészt ebben a könyvben (is) megfogalmazott szempontokat fogják taglalni.De mielőtt elkezdenék az univerzalisták érveiről írni, lássuk, mit is hisznek ők valójában? (Megj.: természetesen vannak apróbb-nagyobb különbségek egyes univerzalisták nézeteiben, mert ez sem egy homogén csoport. Én most leginkább a keresztény univerzalisták általánosan elfogadott nézeteit fogom megnézni, mert ezt találom a leginkább érdekesnek, elgondolkodtatónak). Szóval nagyjából a következőket hiszik ők:
- Krisztus áldozata valóban minden bűnt eltörölt. Ő tényleg az egész világ bűneit vette magára, Ő valóban az egész világ Megváltója, nem csak feltételesen. Ahogyan Ádám vétke mindenkit kárhozatba vitt, úgy Krisztus, a második Ádám mindenkit életre visz. Ádám vétke nem hatalmasabb Krisztus áldozatánál.
- Isten minden teremtménye végül el fogja fogadni Isten Krisztusban felkínált kegyelmét. Ha nem ebben a földi életben (korban), akkor a következőben.
- Az univerzalisták hisznek a pokolban (Gyehenna, Tűznek Tava, etc.), és hiszik, hogy az a szenvedés helye. Azonban nem hiszik, hogy a pokol az örökkévaló, véget nem érő, tudatos, folyamatos gyötrelem helye lenne. Véleményük szerint a pokol Isten fegyelmező, nevelő eszköze lesz arra, hogy az engedetleneket megbüntesse, de miután nevelő büntetése elérte célját, ők is önként fogják meghajtani térdeiket és fogják megvallani Úrnak Krisztust. Hogy kinél mennyi ideig tart a pokol megtisztító tüze, az változhat, de semmiképpen nem örökké...
- ...hiszen a végén Isten lesz minden, mindenekben, és egybeszerkesztetik mindaz ami a földön és az égben van, és Jézus nevére minden térd meghajol, azoké akik a mennyben, a földön és föld alatt vannak.
Tehát az univerzalisták szerint is Krisztus áldozata az, ami üdvösséget szerez, de szerintük Isten minden ember esetében úgy fogja irányítani a körülményeket (akár a pokol tüzét is felhasználva), hogy végül mindenki önként elfogadja Krisztust. "Mert az az Ő akarata, hogy minden ember üdvözüljön, és az igazság ismeretére eljusson", és senki és semmi nem tudja megakadályozni, hogy akaratát véghezvigye!
Összefoglalásnak legyen elég nagyjából ennyi. Ezzel a beírással még nem szándékoztam az univerzalisták érveit feltárni, bár egy-kettő azért már érződik. A következő bejegyzésem valószínűleg arról fog szólni, hogy milyen bibliai érvek léteznek, amik legalábbis erősen megkérdőjelezik az örök kárhozat tanának létjogosultságát.
Most egy kis reklám...
What the Hell?!
Ha esetleg bárki azt gondolta volna, hogy nem éltem túl az előző bejegyzésemet, nos, még élek! :) (És mellesleg még mindig hús nélkül, szóval úgy néz ki egyelőre maradok ennél. Bár tegnap Jamie Oliver brutális őz-steaket (őzsztéket?) sütött, ami egy kicsit megingatott :D. De ilyenkor csak Bambira kell gondolnom :DDD)Az utóbbi hetekben egy nagyon izgalmas, felkavaró témával foglalkozom, ami egy olyan alapvető keresztény témát, tanítást érint, amit megpiszkálni is veszedelmes, nemhogy mélyebben tanulmányozni és kérdéseket feltenni vele kapcsolatban. Teljesen beépült a téma a gondolkodásmódunkba, az egész teológiánknak annyira szerves részét képezi, hogy ha megrendül, képes romba dönteni az egészet. Na de pont az ilyen kérdéseket kell megpiszkálni, nem? Hiszen, ha sikerül megvédeni és alátámasztani, akkor még nagyobb meggyőződéssel hihetünk benne és hirdethetjük, ha pedig nem, akkor nem is baj, hogy összeomlik a teológiánk. (X időközönként úgyis renoválásra szorul, révén "tükör által homályosan", meg "csak rész szerint", na de "akkor majd színről-színre"! De még nem.)
Ez a téma pedig az Örök Kárhozat. Ördög és Pokol!!
Azaz az a kérdés, hogy mi történik az emberekkel a halál után. Jelen kérdésben azokkal, akik földi életük során bármely okból nem jutottak hitre Krisztusban.
Miféle nézetek léteznek jelenleg?
Exkluzivizmus: aki nem hozott Jézus Krisztus mellett döntést élete folyamán, nem "fogadta el Őt Urának és Megváltójának", az örökkévaló kárhozatra ítéltetik. Örökkön-örökkön-örökkön-örökké és még azután is szenvedni fog a tűz tavában. Soha nem lesz vége a szenvedésének, az soha nem fog enyhülni, végérvényesen elvesztette minden lehetőségét annak, hogy szenvedésének vége legyen. Nagyon rossz lesz neki.
Az igazán hardcore exkluzivizmus nem ismer kegyelmet: gyerekek, értelmi fogyatékosok, valamint azok sem kapnak felmentést, akik soha nem találkoztak az evangéliummal. Hiszen senkinek sincs mentsége: a lelkiismeret miatt és a természet értelmes vizsgálata által mindenki eljuthat arra a felismerésre, hogy van Isten, és akar tőlünk valamit. A lájtosabb verziók szerint a fentebb említett csoportok, akiknek nem volt valódi lehetőségük tudatos döntést hozni Krisztus mellett, azok felmentetnek a kárhozat alól. A gyermekek automatice a mennybe mennek (valószínűleg az értelmi fogyatékosok is), hiszen Isten a tudatlanság idejét elnézi (nagyon morbid megjegyzés, de igaz, hogy eszerint az abortusz az egyik legnagyobb jótett, ami egy emberrel történhet, hiszen garantálja az örök üdvösséget, míg felnőttkorban erre max. kb. 50% esély lenne...). Azok pedig, akik bár a felelősségviselés korát elérték (felnőttek), de nem hallottak az evangéliumról, a lelkiismeret szívükbe írt törvénye alapján fognak megítéltetni. (Bár a Római levél szerint ez is automatice elkárhozást jelent, hiszen senki sem tud a törvény által megigazulni, az csak azt hivatott bemutatni, hogy mennyire lúzerek vagyunk mind Isten megmentő kegyelme nélkül.)
Az exkluzivizmus alapján az emberiség kb. 85-95% örök kárhozatra ítéltetik, míg a maradék üdvözül.
Egy időben gondolkodás nélkül ezt vallottam, hiszen ezt nevelték belém megtérésem óta. Azóta már gondolkodom.
- inkluzivizmus: ez egy jóval megengedőbb elképzelés. Eszerint nem kizárólag azok kerülnek a mennybe, akik tudatos döntést hoztak Krisztus mellett, hanem mások is, akiket Isten úgy ítél meg, hogy bemehetnek. Billy Graham is nagyjából arra jutott idős korára, hogy szerinte lesznek azért a mennyben jócskán zsidók, buddhisták, muzulmánok, stb., mert Isten szeretete és jósága nagyobb, mint amit mi el tudunk képzelni. C.S. Lewis is valami hasonlóban hitt, elég csak a Narnia Krónikái utolsó részére gondolni, amikor is egy nem Aslanban hívő hitét is beszámítja Aslan, "mintha" benne hitt volna. Holott ő Aslan ellenségét szolgálta, magyarul sátánista volt - bár azt hitte, hogy Sátán az igaz Isten...
Szóval eszerint valamilyen úton-módon el lehet kerülni a pokol örök tüzét, akkor is, ha nem döntünk Krisztus mellett, pl. ha nem döntünk tudatos ellene. Magyarán, ha olyan helyzetbe kerülne valaki, hogy dönteni kellene, akkor Krisztus mellett döntene, de mivel élete folyamán nem került ilyen helyzetbe, ezt nem tehette meg, stb. Vagy ha valaki élete folyamán eljut arra a meggyőződésre, hogy bűnös és isteni kegyelemre van szüksége, de nem feltétlenül érti meg, hogy erre Krisztusban van megoldás. Természetesen ebben az esetben is Krisztus áldozata miatt üdvözülne mindenki, de esetleg anélkül, hogy az illető arról hallana és tudatosan elfogadná.
Ahogy ez egy korábbi bejegyzésemben látható, ez az elképzelés megragadott, hajlottam rá, hogy egyetértsek vele. Isten kijelentett természetével nem fér nekem össze, hogy az emberiség 85-95%-át örök szenvedésre ítélje.
- annihilizmus: Isten nem fog senkit örök kárhozatra ítélni; aki nem kerül a mennybe, azt végérvényesen elpusztítja. Tehát ők megszűnnek létezni. Ez az elképzelés azt nem nagyon taglalja, hogy ki jut a mennybe, megfér mellette mind az exkluzivizmus mind az inkluzivizmus. Logikusnak tűnik, ha belegondolunk, hogy végül új ég és új föld lesz, aminek elég furcsa lenne, ha lenne egy szeglete, ahol milliók-milliárdok örökkön-örökké szenvednek. Ez az elképzelés is értelmesnek tűnt számomra, és Infaustus kolléga egy kiváló értekezést írt a témában, amiben emellett tette le a garast. Érdemes elolvasni. Mellesleg pl. John Stott is ezt a nézetet vallja.
Szóval a téma elemzése után eljutottam az inkluzivista-annihilista nézetre, míg mélyebben el nem kezdtem tanulmányozni azt a nézetet, amit eddig csípőből lesöpörtem az asztalról, mert annyira butaságnak tűnt. Egészen néhány héttel ezelőttig...
- Ez a nézet pedig az univerzalizmus (esetünkben a keresztény univerzalizmus): ez nem kevesebbet állít, mint hogy végül mindenki (!) üdvözül. Nos, ez első (és sokadik) olvasatra hatalmas badarságnak tűnik, hiszen azonnal tudjuk sorolni az érveket és igehelyeket, amik egyértelműen jelzik, hogy Isten igazsága, szentsége megköveteli, hogy a bűnös megbűnhődjön, hogy a gonoszság elnyerje méltó büntetését. Egyértelmű igehelyek beszélnek a Gyehennáról, a tűznek taváról, stb., stb.
Pontosan így áltam ehhez a kérdéshez, míg el nem kezdtem tanulmányozni, hogy pontosan mit és mi alapján hisznek az univerzalisták. De mára legyen elég ennyi.
Folyt. köv.
Vega lettem
"Nem azért vagyok vegetáriánus, mert szeretem az állatokat, hanem, mert gyűlölöm a növényeket." :)
Jelenleg próbaidős vegetáriánus vagyok. Nem eszem húst, ill. olyan dolgot, amihez egy élőlénynek meg kellett halnia. Ez kb. másfél hete tart, és (eddig) teljesen jól bírom.
Nem a fenti idézet adta az okát, hanem ez egy ideje bennem zajló folyamat eredménye. Amióta felfogtam, hogy Isten nem csupán az élet forrása, hanem Ő maga a Létezés, az Élet, azóta kicsit máshogy viszonyulok az élőlényekhez is. Félreértés ne essék: nem hiszem, hogy a húsfogyasztás bűn lenne, hiszen az Igéből teljesen nyilvánvaló, hogy nem az. Isten szentjei, sőt maga Jézus is evett húst, stb., stb. Azt sem gondolom, hogy szellemibb lenne az a személy, aki nem fogyaszt húst, mint ahogy ez fordítva sem igaz. Egyszerűen úgy érzem, nekem most ezt kell tennem.
Amúgy, mint tudjuk, az eredeti terv az ember (és az állatok) számára a növényevés volt. Sőt, nagy bizonyossággal kijelenthetjük azt is, hogy az eljövendő korszakokban (ezeréves királyság, örökkévalóság) sem lesz az étlapon hús. (Bár az új égről és új földről nincs semmi infónk.) Igazából a húsfogyasztás legalizálása Isten részéről csak Noé után történt meg, és ha a Biblia egészét nézzük, ez egyfajta ideiglenes következménye a bűnbeesésnek. Hiszen a húsfogyasztásnak előfeltétele (gusztustalanabb esetben következménye) a halál, ami pedig a teremtés Isten által "Igen jó"-nak nevezett állapotában nem létezett, és a világ helyreállítása után sem fog.
Magyarul arra jutottam, hogy a húsfogyasztás Isten ún. megengedő akaratának a része, amit erre a bukott földi életre engedélyezett, nem pedig a tökéletes, eredeti terve az ember számára.
Ettől függetlenül természetesen senkinek nem kötelező felhagyni a húsfogyasztással, ezt nem is várnám el senkitől. De érdemes elgondolkodni rajta.
(Mielőtt valaki a korintusi levélre hivatkozna, hogy a szellemileg gyengébbek nem esznek csak húst, előre jelzem: ott nem erről van szó.)
Olvasom és jó
- Berciblog
- Hitvédelmi Blog
- El Mondo
- Endi oldala
- Sfi blogja
- Infaustus 2.0
- Kumokiri vulkánkitörései
- Sytka megmondja
- Gabi's Narnia
- RealityCheck
- Szelid Olajfa
- Tonhal
Linkek
Utolsó kommentek
- Imakérés, Budai Béláné: imát szeretnék kérni édesanyámnak mert kórházban intenziven fekszik a szive... »
- Imakérés, Tóth Bettina: Sziasztok! Bettina vagyok Tatabányáról 22 éves! Születésem óta mozgássérült vagyok... »
- Egy meggyőződéses univerzalista vallomása, yuki: Bingó! :) Igaziból nincs meg a száma, de mit tehet itt... »
- Egy meggyőződéses univerzalista vallomása, berciXcore: Az a blog nagyon súlyos. Én letettem a hajamat, amikor... »
Legtöbb komment
- Addig üsd a vasat... (80)
- Jehova legkisebb tanúja (78)
- Mondjam vagy mutassam? Avagy a Kép és ami mögötte van... (68)
- Nem én vagyok a Krisztus (60)
- Ez nagyon nem oké!! (58)
A legjobbak
Fotók
www.flickr.com
|
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2009. szeptember
- 2009. augusztus
- 2009. július
- 2009. június
- 2009. május
- 2009. április
- 2009. március
- 2009. február
- 2009. január
- 2008. december
- Az összes »
Keresés
